Szemezgessünk! Francine Rivers: Megváltó szeretet

Francine Rivers írónő számos remek keresztény regény szerzője, melyeket magyarul is olvashatunk. A Megváltó Szeretet egy kedves barátnőm, e könyv iránti lelkesedésének hála jutott el hozzám. Amilyen nehezen álltam neki az olvasásának - bevallom elsőre nem hozott lázba a téma -, olyan lelkesen folytattam, amikor néhány oldal után elkaptam a történet fonalát.























Értékelés:

A puha és kicsit ponyvaregényre hajazó borító miatt nem tudtam mire számíthatok a könyvtől, amiről annyi klassz értékelést olvastam/hallottam. Alapvetően nem szeretem a nem túl eseménydús történeteket, ezért én magam is meglepődtem, hogy Sarah és Micheal története mennyire megérintett. Amilyen nehezen vettem rá magam, hogy végül nekiüljek, úgy tapadtak a szemeim a lapokra, hogy alig bírtam letenni.

A regény alapjául elméletileg bibliai Hóseás története szolgált, akinek Isten azt mondta vegyen feleségül egy prostituált (parázna) nőt. A próféta életének e szakaszáról valójában alig említ valamit a Szentírás, az alaphelyzetet leszámítva a regény egésze a szerző fantáziaszüleménye, amibe egy kicsit Ábrahám és Sára történetét is beleszőtte. Ettől függetlenül a nyíltan keresztény regény nem hívők számára is tartogat mondanivalót. Nem is keveset, hiszen habár legtöbbünknek (valószínűleg) nem jutott olyan kilátástalan és sanyarú sors, mint Sarah-nak, nem is kell odáig "süllyedni" ahhoz, hogy Isten felkaroljon minket. A főhősnő reménytelensége és elvetettsége talán mindannyiunk számára ismerős lehet, de az is igaz, hogy követtünk el olyan dolgokat, amire nem vagyunk büszkék. Az ilyen mély pillanatokban jó tudni, hogy ma is, mellettünk van Isten, aki nem hagy minket a földön. Lehet, hogy nem egy Micheal Hóseát küld hozzánk, de valakit, akire szükségünk van biztosan! 

S az, ahogy Micheal vakon, de biztosan kapaszkodott Istenbe még akkor is, ha komoly próbák elé enged, sok keresztény előtt példaértékű lehet. Amellett, hogy elismeréssel figyeltem Micheal kitartását, hálás vagyok, hogy Isten csak annyit mér ránk, amennyit el bírunk viselni...
Nagyon tetszett egyébként, ahogyan az írónő érzékeltette, amikor Isten vagy a gonosz szólt a szereplők fejében. A "hangok" minden egyes szava életszerű volt. A jeleneteken belüli fejből fejbe ugrálás viszont időnként zavaróvá vált számomra. Többször el kellett olvasnom, hogy tudjam ki-kivel van és mi az amit csak gondolt és mi az, amit ki is mondott. 

A történet szempontjából viszont "szerencsésnek" bizonyult, hogy a főhősök személyisége, sorsa ennyire szélsőségesen különbözött egymástól. Igaz Micheal is követett el idő közben hibákat Sarah-val szemben, de semmi maradandót, semmi olyat, ami súlyosan befolyásolta volna a történet menetét. Ha így alakult volna, a könyv sem egy, hanem két kötetes lenne... 
A másik "furcsaság" amit a könyv olvasása közben tapasztaltam - bár ez inkább csak észrevétel - hogy mennyire különbözik az angol-amerikai mentalitás a miénktől. Sok esetben csak pislogtam, hogy ezt miért így és miért amúgy tette vagy mondta egy-egy szereplő, bár ezek a dolgok a filmekben is zavaróak tudnak lenni. A csodálatos ebben is, hogy bár mindannyian emberek vagyunk, de nem csak az jelenti a különbséget, hogy más kontinensen élünk, vagy más nyelven beszélünk, de Isten mindannyiunkhoz pont úgy szól, ahogy nekünk megfelelő. Ha a történet magyar emberekről szólt volna, a történet akkor is egészen másképp alakul, ha ugyanúgy az aranyvidéken játszódik.






Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.