C. S. Lewis - Narnia krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

A Narnia krónikáival kapcsolatban ezúttal nem érném be egy szimpla tetszett/nem tetszett típusú írással, hiszen hogy is ne tetszene egy a Biblián alapú fantasy történet? Ezúttal hosszas elemzéssel készültem.



Fülszöveg:

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Narnia egy jéggé dermedt birodalom, ahol örök tél uralkodik, Narnia az ország, amely szabadítójára vár. Egy ódon, vidéki kastély eldugott szobájában áll a titokzatos szekrény, a négy kis kalandor ennek ajtaján keresztül lép be Narnia földjére, amelyet a Fehér Boszorkány tart rabságban. Már minden remény veszni látszik, amikor visszatér Aslan, a Nagy Oroszlán. Elérkezik az igazság pillanata, s megindul a kalandos küzdelem a Jó hatalomra juttatásáért…

Elemzés:

A Narnia és a Biblia közötti párhuzamok talán a könyvsorozat ezen fejezetében a legegyértelműbbek. Az oroszlán (Jézus) a boszorkány (Sátán) és a ruhásszekrény ezúttal az evangéliumot, azaz örömhírt meséli el nekünk, sokak számára talán befogadhatóbb formában. 

Bár itt nem a kisded Jézus születésétől indulunk, a Mária és József által átélt üldöztetés itt is megmutatkozik. Ahogy Jézus korában, Narniában is tudták és várták a megváltót, illetve a jó feltűnését, aki megszabadítja őket a rabságból és fagytól. Az új királyaikat és királynőiket a boszorkány halálra keresteti, akár Heródes annak idején Jézust. 

Edmund árulásában az egész emberiség bűnét láthatjuk és egyben azt az alapigazságot is, miszerint a gonosz mindig sokat ígér, keveset ad és a végén mindent elvesz. Nem csupa szívjóságból csábíotta el "Ádám fiát", hanem mert tudta, annak joga lesz megdönteni az ő hatalmát, vagy ahogy a Bibliában olvashatjuk, az embernek Istentől való kiváltásga kígyók és békák fejét taposni. Utálja az embert, mert Isten a saját képmására teremtette és a "ranglétrán" jóval felette áll - ahogy itt is láthatjuk. 

Szintén tövény, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Ez csakúgy, mint nálunk Narniában is érvényesül, emiatt követeli a boszorkány Edmund életét, ahogy a gonosz (Sátán) követelte a mi (halál utáni) életünket. "A bűn zsoldja a halál." Ám mivel sem Aslannak, Jézusnak nem volt bűne a halál, (kárhozat) amely, mint említettük büntetésként szolgálhatott volna, egyiküket sem ragadhatta el, tarthatta fogságban, Jézust harmadnapra, Aslant reggelre eleresztette. 

Ami a legcsodálatosabb a megváltás történetben nem más, mint a bűnbocsánat. Miután Edmund megszabadult a boszorkány karmaiból emberileg azt hihetnénk, hogy ezúttal az övéitől, vagyis Aslantól kap majd valamiféle büntetést, de nem így történt. A bűn olyan, mint egyfajta adósság, amivel nem Jézusnak tartozunk, hanem a gonosznak, de miután a számlánk kiegyenlítődött nincs már, aki vádlólag szólhatna ellenünk. Edmund is megkönnyebbülve ölelhette át a testvéreit és onnantól egyenértékű tagja votl Aslan seregeinek. 
Jézus is, miután őszintén megvallottuk és megbántuk rossz cselekedeteinket megbocsát és nem emlékezik meg róla többet.

Gyönyörű, ahogy a C.S. Lewis ilyen kereken és nyiltan be ismertette az evangéliumot és magát Istent/Jézust is ebben a történetben, ráadásul sikerült a személyiségéből is ízelítőt adnia. A Narnia krónikáiban Aslan tekintélyparancsoló, (például, amikor Lucy és Susan kísérték a kőasztalhoz nem merték a szőrét érinteni, amíg ő maga erre nem adott engedélyt) ellenvetést nem tűr, ugyanakkor igazságos és olykor-olykor bohókás is, ami szintén illik hozzá. A humor, a jókedv és a boldogság is Tőle ered, az Ő ajándéka számunkra és mivel a teremtésünk lényege, hogy Vele kapcsolatban legyünk, miért ne lehetne egy kicsit játékosabb? Tetszett, hogy ez sem maradt ki a karakter tulajdonságai közül.

S hogy egy kis értékelés se maradjon ki...

Szerintem nagyon jók voltak a "jóslatok", amelyeket idéztek, ez adta a fantasy esszenciáját, s pont annyira voltak ködösek, amennyire egy gyerek számára még belefér, s ez igaz a teljes könyvre, a teljes sorozatra is. Egy igazi jó gyerekmese nem terjengős, nincsenek benne húsz oldalas leírások, hosszú okfejtések egyszerűen csak mesél. A szavaiban a történésekben már ott van a színezet is.

A második rész lezárása is pont olyan véletlenszerűnek tetszik, akár az, ahogy a gyerekek eleve Narniába kerültek. A két király és két királynő uralkodása volt Narnia fénykora, de az alattvalók vajon hogy tették túl magukat az elvesztésükön?


Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.