Mi teszi az írót?

Mikor és mi alapján nevezheti magát valaki írónak? Ha egy idegen állatfaj volna, amit a biológia órán tanult módszerek szerint kellene osztályozni és besorolni valahová, mely tulajdonságait emelnénk ki, és miért?


Az alábbiakban a fenti összetett és sok vitát gerjesztő kérdésekre keresünk objektív és gyakorlatias válaszokat.
(Spoiler! - Nem biztos, hogy találunk)





Még tinédzser koromban, amikor először megfogalmazódott bennem, hogy író szeretnék lenni, voltam oly balga, hogy egy gyenge pillanatomban tényként kerek perec ki is jelentettem mások előtt: Író vagyok. Az egyik akkori barátnőm pedig volt olyan kedves, hogy e nagyra törő gondolatot azon nyomban csírájában fojtsa el: Nem vagy író! - mondta. Talán hozzá tette azt is, hogy "még nem", de a mondanivalójának lényege ettől függetlenül szíven ütött, hiszen - tudta, vagy sem - az identitásom kialakításának kritikus éveiben a legkevésbé sem öntömjénezés volt a cél - ennek az önbizalom kóros hiánya is útját állta volna - inkább szerettem volna valami felé meghatározni magam. (Ez a lány azóta, más ehhez hasonló okokból már nem a barátnőm...)

Azóta is, valahányszor e kérdés felmerül, hogy ki, és mi alapján nevezheti magát írónak, eszembe jut ez az eset és mindig rossz érzéssel tölt el, mert úgy érzem, bármit is tennék az életben, a kegy, hogy e nemes címkét magamra aggathassam, nekem sohasem adatik meg. Így aztán, mivel a cél olyan elérhetetlenné vált, mint a csillagos ég, nem is tettem túl sokat annak életében, hogy elérjem...




Gyakran már az első kőrben is legkézenfekvőbb ismertetőjelnek sem mindig felelnék meg. Hiszen, ebben talán mindenki - ha másban is nem - egyetért velem: író az, aki ír. 
Rendszeresen.
Hogy ez kinek mit jelent, szélsőségesen eltérő lehet. 
(Vegyük például azokat a szerzőket, akiket íróként tartunk számon, holott csupán egyetlen kötetet köszönhetünk nekik.)

Azonban, akik csak a fióknak írnak, szintén kétes esélyekkel indulnak az írói címért. A kőművesekről onnan tudjuk meg, hogy kőművesek, mert építkezésben vesznek részt, az írókat pedig onnan, hogy írnak és olvashatunk is tőlük valamit.

Tehát az én logikám szerint író az, aki ír és publikál. 

Nos, egy fórumon ezen a ponton szabadulna el a pokol. Ahogy minőség, népszerűség és az ebből származó bevétel szempontjából az előbbi meghatározás alapján igen nagy a szórás a hétvégenként Harry Potter fanfictiont írogató kezdő tinilányoktól kezdve, az ismert és befutott regényírókon át, Mari néniig, aki a pénztárosi munkája mellett időnként verseket írogat egy szalvétára, vagy az alig 50 főt számláló Facebookos olvasótáborának.

Vajon egy írónak főállásban kell ütnie a klaviatúrát és a Libri toplistájának élén szerepelnie ahhoz, hogy írónak nevezhesse magát, vagy elég, ha szenvedéllyel űzi a hivatását 8 óra munka mellett és alig száz ember, ha megvette a magánkiadásban publikált kisregényét?

Valószínűleg sokan nem fognak velem egyetérteni, de úgy vélem ebben a kérdésben legalább annyira nehéz - sőt szinte lehetetlen - objektíven igazságot tenni, mint ahogy az irodalom, művészet célját illetően. Vannak akik szerint a szórakoztató irodalom nem is irodalom, az elektronikus zene pedig egyáltalán nem zene, csak zaj. Ennek ellenére mindkettő létezik, mert van rá kereslet és amíg van aki "fogyassza", addig talán egy fanfiction is lehet értékes iromány, ami a szerző (vagyis az író) fantáziája, munkája nélkül nem jöhetett volna létre.


És ti, mit gondoltok?



Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.