Mihez kezdjek a negatív kritikával - Fordítsd a javadra!

Egyre gyakrabban találkozom mostanában azzal a véleménnyel, hogy a negatív kritikát nemcsak szabad, de a saját érdekünkben muszáj is ignorálnunk, sőt, legjobb lenne, ha egyáltalán a véleménynyilvánítást el is törölnénk a föld színéről úgy, ahogy van. 

Ezentúl mindenkit mindenért kizárólag dicsérni szabad.




Nos, a mi egyre liberálisabb világunkban, ahol a politikai korrektség mindenekelőtt való, az effajta törekvés nagyon is érthető. Azonban, akár szeretjük a helyzetet akár nem, az utópia, amiben mindenki a végtelenségig szó nélkül tűri - még ha fáj is - mások művészetét, belátható időn belül aligha fog megvalósulni. Az internet névtelen és sokszor rosszindulatú, vagy csupán kritikus kommüntelőit ugyanis a legkevésbé sem érdekli a kritikákkal kapcsolatos állásfoglalásunk. 
Kritikát tehát kapunk, akár tetszik akár nem a kérdés inkább az, hogy mihez kezdünk vele.



Tehát akkor mihez kezdjünk a negatív kritikával?

Szerintem alapvetetően attól függ kitől jön, és milyen formában.

Én elsősorban olyan emberek véleményét venném figyelembe, akikben megbízom, akiknek tetszik a munkája, aki az enyémekhez hasonló ízléssel és lelkivilággal bír. 

Ugyanakkor, ha a kritikus nem tenyérbe mászó felsőbbrendűséggel, vagy fröcsögő hangnemben fejezi ki a nemtetszését, - amit szerintem talán végigolvasni sem érdemes - mindenképp átgondolom amit írt/mondott. Lehet, hogy a meglátása borzasztó nagy segítséget jelent majd a fejlődéshez.


Merthogy a fejlődés - valamilyen irányban - márpedig elkerülhetetlen.

Hallottam ugyanis olyan álláspontot is, hogy a negatív kritikával együtt, annak hatását is mindenképpen ki kell védeni. Nem számít, hogy valaki rendre ugyanazokat a durva hibákat követi el az alkotásai folyamán, őt így kell elfogadni, hiszen neki ez a “stílusa”. 

Olyat is hallottam, hogy valaki nem tűri, ha beleszólnak a munkájába, mert azzal a “művészi szabadságát” sértik meg. A helyzet viszont az, hogy a szabályokat csak úgy lehet megszegni, ha ismerjük őket és a megszegésük valóban döntés kérdése, nem pedig nyilvánvaló ügyetlenség/gyakorlatlanság.

Persze, meg lehet ragadni egy szinten, ez is ugyanúgy lehet járható út, - én például nagyon ritkán festegetek, rajzolgatok, ha olyanom van és bár látom a különbséget az én munkáim és a profiké között, de nem zavar, hogy - bár törekszem rá, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, -  azt a szintet talán sosem érem el. Csupán az alkotás öröméért csinálom. Van ilyen, és sokan járunk ebben a cipőben, amivel nincs is semmi gond, de ebben kizárólag akkor lehet nyugodt az ember, ha valóban ez a cél.



Talán sokan vannak, akik azért félnek a negatív kritikáktól, mert úgy érzik, hogy ezzel emberi és alkotói mivoltukban sértik/kérdőjelezik meg őket, pedig ez nem így van.

Az alkotó nem egyenlő az alkotásával. 

Különösen az első szárnypróbálgatások alatt lehet könnyen elvenni az írópalánták kedvét az alkotástól. 
Személy szerint az egyik legdurvább kritikát még tizenéves koromban, egy internetes íróklubban kaptam. Valaki az egyik versemre azt írta "ez nem éri el a vers színvonalát". Hát utólag én is látom, hogy nem az volt életem fő műve, de ez a néhány szó annyira a szívembe markolt, hogy azt hittem ott és akkor el is fordulok az írástól, és többé nem fogok versekkel foglalkozni, de a következő gondolatom pedig, ami megfogalmazódott bennem, hogy miért is nem? Sértődöttségből? Mert egy idegennek EGYETLEN versem nem tetszett? Még elevenen égett a seb, de így is világosan láttam, hogy ez számomra nem járható út. Sokkal jobban szerettem az írást, minthogy felhagyjak vele.

Tehát, bár első látásra mélyen bántott, a negatív kritika végül arra sarkallt, hogy még jobb legyek. Mai napig kapok nap, mint nap kapok kritikát a közvetlen környezetemtől, vagy bétáktól az írásaimra, amiket direkt azért is mutatok meg, hogy keressék meg a műveim tökéletlen pontjait, ha én nem látom.

A kritika, mint mondtam, sok esetben a fejlődés elkerülhetetlen eszköze. Egy olyan fegyver, amivel hagyhatjuk magunkat megsebezni, vagy akár a saját javunkra is fordíthatunk.
Így vagy úgy, de mivel negatív vélemény bárhol bármikor bármivel kapcsolatban érkezhet, a saját lelki békénk érdekében érdemes mielőbb megtanulni kezelni őket.


Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.